A történetek egy weboldalról származnak  felelőséget nem vállalok értük, csak tanulságnak tettem fel őket!!

Petrányi Jenő <petranyi.jeno@censorkft.hu>
Ismertetem fiam tavaly március 28-án történt balesetét.

 Tanulság levonására lehet, hogy nem lesz alkalom, mivel azt hiszem a magam 23 éves motoros tapasztalatával sem tudtam volna elkerülni a balesetet. Lakott területen, védett útvonalon haladtak. Jobbról kikanyarodott eléjük egy A4-es Audi. Benne a tipikus szőke nő, a maga 19 évével, de már igen komoly előélettel – több autót összetört már. Ezt az autót érettségi ajándék gyanánt kapta. A fiaméknak az Audi kifordulása miatt kicsit lassítani is kellet. Ezt követően mentek az autó után. Az autó, mintegy 100m haladás után lehúzódott jobbra, mint aki le akar parkolni. A fiam ekkor mint minden normális ember megpróbált elhaladni mellette. Itt jött a meglepetés, mivel a szőke hölgy Y-forduló ismeretének hiányában nagy ívben akart csupán visszafordulni. A fiamék az ütközés után átrepültek az autón. Az utas 1 hónapig ágyba kényszerült, a fiamnak a térde zúzódott csúnyán. A motoron a hölgy áthajtott, úgy hogy az gyakorlatilag totálkáros lett. A rendőrség, igazságügyi szakértő a fiamékat egyértelműen felmentette. A balesetet okozók ezt nem fogadják el, és ügyvédet fogadtak. Bírósági tárgyalás még nem volt.

A tanulság csak annyi lehet: ha van rá időtök nézzétek meg ki vezeti az autót, ha szőke, akkor VIGYÁZNI!

Súlyos motoros-rendőr baleset Nyíregyházán
2003.november 1. 15:45

Súlyos sérüléseket szenvedett egy motoros-rendőr

Szombaton kora délután Nyíregyházán, amikor a Hunyadi úton egy garázsbejáróból, vélhetően elsőbbségadás nélkül eléhajtott egy személygépkocsi.

A motor az autó bal hátsó ajtajának ütközött és felborult. A gépkocsit vezető hölgy nem sérült meg. A baleset körülményeit az Ügyészségi Nyomozóhivatal szakértők, bevonásával vizsgálja.

(Objektív Hírügynökség)

Hello,

Az én balesetem:

Augusztus 8-án, vasárnap, egy nappal életem első 3 hetes szabadsága előtt
délután motorozni indultam.
Testvérem Hajabusaja, amivel ezelőtt talán két alkalommal mentem, izmos,
erős motor, tekintélyt parancsoló tömeggel (249 kg).
Először a városban motorozgattam, aztán a 2x2 sávos, akkor gyér forgalmú
kivezető szakaszon meghúzattam, úgy 260-al. A motor stabil volt, a fékek
nagyon meggyőzően lassítottak.
Ennél azonban jobban érdekelt, hogy kanyarokban mennyire kezes a motor,
ezért egy mellékúton kezdtem próbálgatni.
Egy hosszú, elnyújtott kanyar, amelynek letört szögben a vége aztán
meghozta a bajt.
A kanyarban gyorsítottam a mocit, és közben szépen engedtem lefelé, de
lassacskán kezdett átkúszni a szembejövő sávba, ezért némi gázzal próbáltam
kihúzni az ívkülsőre. Ekkor értem el az élesedő szögét a kanyarnak.
Egy pillanat alatt kikerültem az út szélére, ahol az odahordott poros,
kavicsos felületen féltem továbbdönteni a nehéz motort, de mire
végigondoltam már "kiegyenesítettem" a kanyart, és a felszántott földön
landoltam.
Szerencsétlenségemre az egész környék egyetlen tűzcsapja pont a füvön
fékezhetetlen motor előtt állt, aminek telibe szemből nekicsapódtam.
A motorról lerepültem, és mintegy 40 métert (!) bucskáztam a feltárcsázott
földön. Azt hittem sosem áll meg a testem.
Az eszméletemet nem vesztettem el, amikor végre megálltam, első dolgom a
végtagjam mozgatása volt: mind mozgott!!
A hátamat iszonyatosan fájlaltam, a levegőt fuldokolva vettem, félholtan
ordítottam segítségért.
Szerencsére észrevettek az útról, és mentőt hívtak. Az gyorsan odaért, mert
a közeli roncsderbyről vezényelték át.
Az AGV  sisak eltört a fejemen, de más felületi sérülésem - a koplett
ruházatnak köszönhetően - nem lett. KOMPLETT RUHA NÉLKÜL SENKI EGY MÉTERT
SE!
Mint kiderült, kettős háti csigolya törést szenvedtem, melyet 4 hónap alatt
hordtam ki, 35 évesen a feleségem ágytálazott, a kislányom itatott.
Szorgalmas gyógytornával, úszással nagyon sokat javultam, de máig
fájdalmaim vannak.Talán jövő év elejére gyógyulok.
Én azon kevesek közé tartozom, akik nem ülnek többé motorra. Nejem és 2
kicsi gyerekem is ezt kérte tőlem.

Hell!
 
2002. őszén történt (mikor is történt volna) meg az első és hála az égnek eddigi egyetlen motoros balesetem. Érdekes volt a szitu. Akkoriban haraptam bele a motorozásba (nyár vége felé), és bizony nem bírtam magammal, naponta lementünk az Újpest rakpartra (a rendőr küldött oda, előtte meg akart büntetni 100 pénzre - vajon miért). Történt egyszer azon az őszi napon, hogy csoportosan mentünk le, és mindenki végig próbálgatta a haverom ütött-kopott, roskadozó Star-ját. Tekintettel azonban a rossz időre és a nyálkás, sáros aszfaltra, a többiek ragaszkodtak a bukósisak használatához (azóta én is), gondoltam miért ne? Igen ám, de bukósisakban már sokkal bátrabb legény voltam, a gyakorlatilag forgalommentes, egysávos, de kétirányú úton miért is ne menjek 40-50 tempóban, ha már a bokor úgyis eltakarja az út túlsó végét (kb. 100m hosszú, vagy annyi sincs). Csakhogy az út még mindig nem száradt meg hirtelen, és a bokor mögül feltűnt 1, azaz egy db ©koda Octavia a maga pompás, teljes utat elfogaló szélességében. Nem volt, mit tenni... A két jármű közti sebességkülönbséggel arányos tempóban tört fel belőlem a pánik. Ekkor jött a hatalmas ötlet: FÉK! Ha ezt így el lehetne intézni, akkor nem is írtam vlna meg a sztorit, szóval folytatom... Nagy meglepetésemre egy kisebb hiányérzetem támadt, amit az okozott, hogy a nyálkás úton, blokkolt kerékkel csúszó kétkerekű társam eltűnt alólam egy álomszép kék-fehér festékcsíkot húzva az aszfalton. Gondoltam, ha már lúd, legyen kövér, hát gyorsan elrúgtam magam a lábtartóról így az út közepe helyett, az út szélén levő kisebb sáröbölben landoltam, amitől pontosan úgy néztem ki, mint az a bizonyos elefántos reklámmal ellátott túrórudi. A kedves taxis úr (ki más?) pedig nemes egyszerűséggel kikerült és úgy otthagyott, mintha csak leparkoltam volna (ezek után képzelem, mi lett volna, ha beleszállok - átmegyrajtam mégegyszer?). Szerencsémre a Simson nem költséges jószág, még a Star sem a maga (3LE-s teljesítményével, a következő mondatomból kiderül, ez miért volt most fontos), így a tönkrezúzott berúgókart, a hozzávaló tengelyt és a váltókart kb. 2000 Ft-os összegből megúsztam. Aztán gondoltam, mi lenne, ha saját mocit vennék (hátha több szerencsével járok...), node az első próbálkozásom, ami egy kb. 4LE-s Simson S51-re irányult 2003. nyarán. Ennek ellenére idén nyáron (2004) sikerült magam meglepnem egy megfelelően szolid Gilera XR1 típusú, 25LE-s[!](az első saját motorom!!!) aszfaltszaggatóval (jóképű kis enduro, egyenesen imádom, bár most ősz vége felé csúnyán ráfagytam). Ezzel talán sikerül összehozni valami látványosabbat (pl. villamosalámotorozás, stb.) :)
 
Remélem, történetem elnyerte tetszésedet, ha történik még valami, írok, amint tudok (remélem nem fogunk túl gyakra levelet váltani :D). Végezetül egy kép jelenlegi útitársamról...
 
Kellemes karácsonyi ünnepeket és sikerekben gazdag, boldog új évet kívánok: Tompi.

Sziasztok!

Zsolt vagyok egy kis faluból,18 éves. Rábukkantam a honlapra,olvasgattam és úgy döntöttem megosztom hát én is tapasztalataimat. Volt egyszer egy barátom,és egy ökör haverom (nem nevezném meg őket),akik 2002 nyarán,egy júliusi délben eljöttek hozzám,hogy menjünk motorozni. (ők ketten 150-es ETZ-vel,én akkor még egy 50-es endúróval) Hát mit is mondhattam,menjünk.

Soha nem szerettem az „ökör haveromat” ,ugyanis egy felelőtlen,meggondolatlan huligán volt világ életében. Persze ő volt a sofőr. Hátul pedig a legjobb barátom,akivel felnőttem,mindíg együtt voltunk,sok mindenen keresztül mentünk már. Kint voltunk a határban,amikor is szóltam nekik,hogy induljunk haza,mert szomjas a gépem. Megindultunk hazafelé,amikor  beértünk a falu szélére, egy kövesúton kellett volna áthajtanunk. Na most a sofőr gyerek úgy gondolta,hogy áthajt a kövesúton fékezés nélkül (a mai napig ez vagány dolog,sokszor tapasztaltam már más hülyegyerekeken. Legalábbis azt hiszik,hogy vagány dolog!) Amikor az út széléhez értek (kb 70 km/h-val) ,csak akkor vették észre az épp arra haladó Ford Transitot. (A nyomok alapján) kb 1 méter fékezés,és bumm…   Én mögöttük haladtam kb 10 méterre,csak arra eszméltem,hogy óriási csattanás,porfelhő,és a porfelhőből mint két rongybaba, szó szerint röpültek. Amikor földetértek,még bukfenceltek kb 10 méteren keresztül. A barátom,aki hátul ült,majdnem 30 métert röpült,ő a kövesúton állt meg végül. A sofőr a csattanás helyszínétől kb 20 méterre,az árokban feküdt,leszakadt lábbal,leszakadt léppel,véres,vágott arccal,egyszerűen vérben úszott mindene,és ordított. Ordítozott nekem,hogy segítsek neki,és hogy ne haljon meg a társa. (Ja,hozzátenném,mindketten rövidgatyában,pólóban,papucsban) A hátul ülő fiú  mozdulatlanul,apró horzsolásokkal feküdt az úton,később kiderült,hogy azonnal szörnyethalt. A Transitot vezető fiatal nő teljesen véletlenül a testnevelőtanáruk volt a helyi iskolában. A barátom,aki meghalt még a baleset előtt 1-2 nappal sms-ezett vele,,jó kapcsolatban voltak. A fiatal nő még azután sokáig kezelésekre járt,mert teljesen kiborult. A sofőr fiú úgy volt,hogy nem marad meg,de nagy nehezen megmaradt,fel is épült. A lábát nem tudták visszavarrni. Most 17 éves. Korlátolt életet él. A barátomat eltemettük,ő most lenne 18 éves. Azóta is vannak álmaim ezzel kapcsolatban,és mindennap eszembe jut. A mai napig nem tudom elhinni,hogy meghalt,és hogy egyáltalán van ilyen az életben. Én a motorozást nem hagytam abba,azóta is endúrózok már jóval nagyobb gépekkel,de csak ésszel. Nem is volt még semmilyen balesetem. Nem volt könnyű kihevernem a baleset,de már nem gyötör annyira. Az idő mindent megold,szokták mondani. Végül csak annyit mondanék,hogy ezzel a levéllel figyelmeztetni szeretném a fiatalságot,hogy ésszel motorozzanak,és nem éri meg vagánykodni motorral,és megéri ráköltenetek a pénzt a védőfelszerelésekre,higyjétek el.

Hello!
Lukács Viktor <jimi800@freemail.hu>

Rátalálván erre az oldalra úgy döntöttem, hogy én is leírom a saját
történetem. Az én balesetem 2005.augusztus 26-án történt, amikor is
egy szép, meleg nyári péntek délután munkából hazaérve
elhatároztam, hogy motorozom egy jót. Fürdés, kaja, ruha (ja, a
ruháról majd később), aztán mehet a téma. Első utam a benzinkút
irányába vettem, mert annyira kevés benzint hagytam benne az utolsó
alkalommal, hogy még be sem melegítettem a motort elindulás előtt,
azzal is spórolván az üzemanyag mennyiségét. Tehát azonnal nyergbe
ültem. Talán lehet, hogy ez mentette meg az életem? Ugyanis ezen
okok miatt akkor direkt lassan hajtottam (50-60 km/h), és kb. egy 600
m megtétele után, egy óriási kereszteződésben, ahol még egy fa sem
zavarja a kilátást, egy velem szemből érkező Astra, a klasszikus módon
nagyívben balra, engem észre nem véve elém hajtott (pedig a
világításom is égett). Én a kocsi bal elejének ütköztem, de nem
repültem át a kocsin. A féknyomom kb. 3-4 m volt, tehát az utolsó
pillanatban történhetett, de úgy tűnik, még próbálkoztam. Azért
mondom, hogy ?történhetett?, mert én ebből csak arra emlékszem,
hogy kifordulok az utcánkból, majd a köv. kép, hogy raknak be a
mentőbe. Szemtanú egy darab sem, mert nem egy forgalmas helyen
történt, a söfőr személye kétséges, ugyanis a helyszínre kiérő
mentősök elmondása szerint rajtam kívül senki nem tartózkodott akkor
ott. Később az állítólagos söfőrnő aki megjelent a baleset helyszínén,
arra hivatkozott, hogy telefonálni szaladt haza a mentőknek.
(Megjegyzem, ezen cselekedetét a mobiltelefonok fénykorában tette,
ami természetesen volt neki. De ennek ellenére a rend őrei bevették
ezt a maszlagot. Lehet, hogy ittas volt a ?papa? és hazaszaladt szólni
a "mamának"? Na mindegy.) Én nagyon szerencsésnek mondhatom
magam, ugyanis az agyrázkódásomon kívül, csak egy-két kisebb
horzsolás keletkezett rajtam, meg kb. 4 napig minden porcikám fájt és
a nadrágom is kiszakadt. Igen. Itt térünk vissza az öltözékre. Sajnos
nem viseltem motoros ruhát, csak egy farmert, pulóvert, meg egy
vékony motoros dzsekit (protektor nélküli). Most már belátom milyen
fontos a jó védőruha. Később el merengtem azon, ha talán szánok egy
kis időt a motor melegítésére, vagy éppen gyorsabban hajtok, talán
elkerülöm az egészet, de így utólag már fölösleges ezen rágódni.
A motor (CBR 600) eleje siralmasan összetört, de szerencsére hamar
kártalanított a biztosító (gazdasági totálkár), és jól is szálltam ki belőle.
Motorozási kedvemet - szüleim bánatára - nem szegte ez a baleset,
mert azóta már vettem egy új gépet, de most már én is úgy közlekedek
vele, mint ahogyan a cikkedben is olvasható, ?mintha mindenki rám
vadászna?.